Gyalogolni jó!

2019. november 19. | Szerző: Igler Patrícia
Témakör: Sport | Település: Sopronhorpács
Gyalogolni jó!

A Magyar Szabadidősport Szövetség által meghirdetett Világ Gyalogló (hó)Nap versenykiírását óvodánk, a Sopronhorpácsi Napközi Otthonos Óvoda is szívügyének tekintette.

Fontosnak tartjuk, hogy felhívjuk a figyelmet a gyaloglás egészségmegőrző hatására, illetve az is, hogy a mozgás szeretetére neveljük óvodásainkat. Ez az esemény lehetőséget adott arra is, hogy gyermekek, felnőttek egy élménnyel teli, jó hangulatú délutánt töltsenek együtt.
Mivel az idő is kegyes volt hozzánk, nagy örömünkre szép számmal gyűltünk össze az óvoda udvarán, ahonnan a majdnem négy kilométeres távnak nekivágtunk 2019. október 11-én délután.
Mivel minél tartalmasabbá is szerettük volna tenni sétánkat, úgy terveztük, hogy utunk során Sopronhorpács főbb látnivalóit járjuk körbe, így szűkebb hazánk építészeti és történelmi nevezetességeiről szerzett ismereteinket is gyarapíthatjuk, s erősíthetjük gyermekeinkben a szülőföldhöz való kötődést. Első állomásunk a Széchenyi-kastély volt, melynek valaha gyönyörű parkjában még mindig ott áll az a nagylevelű hárs, melyet 1802-ben Széchényi Ferenc ültetett.
Szintén itt magasodik néhány még élő példánya annak a 13 platánnak, melyeket az aradi vértanúk kivégzésének hírére Széchenyi Lajos gróf ültetett. Ebben a kastélyban volt az a könyvtár és régiséggyűjtemény, mely később a nagycenki kastélyba került, ahonnan Széchényi Ferenc nemzeti közcélra ajánlotta fel, így alapítva meg a később róla elnevezett Országos Széchényi Könyvtárat, régiséggyűjteményével pedig a Magyar Nemzeti Múzeum alapjait.
A sopronhorpácsi kastély vendégei között olyan prominens személyek is voltak, mint Ferenc József, Liszt Ferenc, Andersen, Donizetti és Metternich. Második állomásként a falu 12. században épült, és többször átalakított román kori katolikus templomát és a mellette elhelyezkedő kőtárat jártuk körbe.
Sajnos mind a tatárjárás, mind a török dúlás nyomott hagyott az épületen. A tatárok felégették, Szulejmán hada pedig szinte teljesen lerombolta. Majd száz évig volt a pusztulás hona, csak a mellékhajó állt, ahol az istentiszteletet tartották.
Az 1700-as években aztán a Széchenyi család segítségével teljesen helyreállították a templomot.
Egy hosszabb séta után érkeztünk meg a „körmagtárhoz", mely alakjánál és belső kiképzésénél fogva az országban egyedülálló épület. Túránk végállomása az 1891-ben épült lédeci kápolna volt, melynek szép környezetében megpihenve, újult erővel indultunk vissza az óvodába. Itt aztán kicsit fáradtan, de lelkiekben feltöltve köszöntünk el egymástól.

Megosztás:
Úton, út félen történnek érdekes, izgalmas, szokatlan események! Ha ilyet lát, tapasztal, és úgy gondolja,
hogy ezt megosztaná másokkal is küldjön e-mailt, fotót az mailre.