„Nem lehet feledni, nem, soha!”

2019. június 5. | Szerző: yde
Témakör: Közélet | Település: Csepreg
„Nem lehet feledni, nem, soha!”

Idén június 4-én 99 éve, hogy aláírták a Trianoni békediktátumot. De mit jelent csaknem száz év távlatából nekünk Trianon? Milyen hatással van a hétköznapokra? Erről beszélgettünk Varga Dániellel, Csepreg város önkormányzati képviselőjével, a korszak kutatójával.

Kell-e egyáltalán lassan 100 év távlatából beszélnünk Trianonról? Mit üzen nekünk a békeszerződés?
Az első világháborúban komoly áldozatokat hozott az ország, a háború második felében már a társadalom széles köre vágyott a békére. A vereséget követően azonban olyan békeszerződés született, ami gyakorlatilag padlóra küldte az országot és egészen a mai napig kihatással van életünkre. Trianon nem volt tekintettel a valós etnikai határokra a Kárpát-medencén belül, és több millió magyart kényszerített kisebbségi létre. Az anyaországtól elszakadt magyaroknak pedig a mai napig nem biztosítják a velünk szomszédos országok sokszor a legalapvetőbb jogaikat sem. Ezért nem túlzás azt mondanom, hogy nekünk kötelességünk Trianonról beszélni. A kesergés persze nem megoldás semmire, a hétköznapokban azon kell dolgoznunk, hogy a szerződés okozta még ma is fájó sebek begyógyuljanak, a hegek viszont örökre meg fognak maradni.
Sokak szerint 100 év után lejár a Trianon békeszerződés. Jövőre visszatérnek az elcsatolt magyarlakta területek?
A békeszerződés kapcsán sajnos a mai napig sok legenda él az emberekben. Gyakorlatilag a trianoni diktátum már 1947-ben véglegesen hatályát vesztette, helyébe a II. világháborút lezáró Párizsi szerződés lépett és hivatalosan a mai napig ez van érvényben. Sajnos ez az új szerződés még a trianoninál is szigorúbb volt, a korábban elcsatolt területeken kívül még az akkori Csehszlovákiának adták az úgynevezett Pozsonyi-háromszöget is. Továbbá ebből a szerződésből teljesen kimaradtak a kisebbségvédelmi pontok, így elég sanyarú időszak várt aláírása után a határon túli magyarságra. Érdekesség, hogy az Egyesült Államok részéről felmerült, hogy a Partium magyarlakta területeit két jelentős magyar várossal Szatmárnémetivel és Nagyváraddal együtt, visszacsatolják a második háborút követően, de térségünk a szovjet érdekszférában volt, így a végső döntést gyakorlatilag Sztálin mondta ki. Akinek minden bizonnyal közelebb állt a szívéhez, már ha volt neki olyan, a háborúból kiugró és már kommunista kormány által irányított Románia.
A jövőbe tekintve nehéz megmondani hogyan fordul a történelem kereke, hiszen a törököt is kiűztük 150 év után az országból igaz némi külső segítséggel, de a mai tendenciák figyelve nem valószínű, hogy az elkövetkezendő évtizedekben területi revízióra kerül sor.
Mi a megoldás az úgynevezett Trianoni traumára? Mit tehetünk ellene?
Meggyőződésem, hogy a legfontosabb lépés, ha minden lehetséges fórumon harcolunk a területi önrendelkezés, az autonómia megteremtéséért. Az talán kijelenthető, hogy az elcsatolt magyar területek közül a területi autonómia kivívásához legközelebb Székelyföld áll. De az is kijelenthető, hogy a volt szocialista kormányzatok és a Fidesz-kormány is egyaránt bűnös abban, hogy a székelység autonómiája még nem valósult meg. A Fidesz ugyan rengeteg pénzt juttat a határon túlra, de az esetek nagy többségében nem konfrontálódik a szomszédos államokkal akkor, ha a külhoni magyarságot jogsérelem éri. Gondolok itt a magyarok ellen elkövetett erőszakos cselekedetekre, a magyar szimbólumok üldözésére, elég, ha csak az Úz-völgyi magyar katonai temetőre gondolunk, ahol a közelmúltban teljesen jogtalanul elkezdtek román kereszteket felállítani. A Fidesz az itthoni közvélemény előtt a szavak szintjén kiáll az autonómia mellett, de a valóságban a szomszédos államokkal való jó politikai és gazdasági kapcsolat fontosabb neki, mint az elcsatolt magyarság érdekérvényesítő képessége. Egyedüli kivétel volt talán az elmúlt évekből a kárpátaljai magyarok védelmében az ukrán kormánnyal való konfliktus felvállalása. Mi a Jobbikban gyakorlatilag megalakulásunk óta következetesen képviseljük az autonómia ügyét és minden követ megmozgatunk, hogy előbbre mozdítsuk annak kivívását.
Milyen kezdeményezések voltak Észak-Vas megyében az évforduló alkalmából?
Még tavaly novemberben nyújtottam be egy előterjesztést Csepreg város képviselőtestülete elé, a célból, hogy 2020-at nyilvánítsuk Csepregen hivatalosan is Trianon-emlékévvé. Javaslatom alapján az egész évet lefedő kulturális rendezvénysorozat lett volna a városban, előadásokkal, koncertekkel. Elképzelésem szerint a tematikus év keretén belül városi segítséggel a Trianoni emlékhely is megújulhatott volna. Viszont, amikor erről tárgyaltunk Vlasich Krisztián elmondta, hogy nagyon támogatja a kezdeményezést, de még nem tartja aktuálisnak, majd a fideszes kötődésű többség leszavazta a javaslatot. Különösebben nem lepődtem meg ezen, hiszen az elmúlt három évben bármilyen Csepreget előmozdító javaslattal vagy felvetéssel éltem leszavazták. Bízom benne, hogy idén ősszel olyan városvezetés áll majd fel, akinek nem csak a szavak szintjén lesz fontos a téma, és felkarolja az elképzelt rendezvénysorozat.

Megosztás:
Úton, út félen történnek érdekes, izgalmas, szokatlan események! Ha ilyet lát, tapasztal, és úgy gondolja,
hogy ezt megosztaná másokkal is küldjön e-mailt, fotót az mailre.
Kiemelt cikkek a témában
2019. június 17. hétfő • Laura
hirdetés
Olvasnivaló a témában
Höveji csipke ZsirárólA Kőrösi családban a hímzés szeretete anyáról lányára szállt. Így van ezzel dr. Tóthné Kőrösi Zsófia is, aki családjával Zsirán él.
Anyák Napja Sajtoskálon „Boldogan mutatom, hogy ő az én Anyám, Szeretet, hála jut eszembe e szó hallatán. Szeretet, melyet egy olyan nő iránt érzek, Ki ott van velem, ha jönnek nehézségek. Hála a sok jó cselekedetért, mit kaptam, A gyengéd törődés több, mint amit adtam.
Anyák napi ünnepség NemesládonybanMájus első vasárnapján az Édesanyákat ünnepeljük, hiszen ezen az ünnepen világszerte az anyaságról emlékezünk meg.
Csatlakozz hozzánk!
Répcevidék online