Látogatás az ezerarcú levendula hazájában.

2018. október 8. | Szerző: Németh Lajosné
Témakör: Közélet | Település: Nagygeresd
Látogatás az ezerarcú levendula hazájában.

Enyhe reggelre ébredt Nagygeresd község kirándulásra induló csoportja, szeptember második szombatján. Faluházunk előtt gyülekeztünk, hogy útnak indulva, Sümegen felfedezzük hazánk egyik legjobb állapotban lévő várának környezetét.

Érkezésünkkor először a Vár büfé kínálatából választhattunk reggeli frissítőket.
Az álmosság űzők elfogyasztása után nekiindultunk, hogy múltunk egy darabkájával megismerkedjünk.
Lovagi ruhába öltözött tárlatvezetőnk segítségével, bepillantást nyerhettünk a hintó- és kocsi múzeum, valamint a vadászati kiállítás és fegyver kiállítás rejtelmeibe. A bejáratnál egy idézet fogadja a látogatót, gróf Széchenyi Istvántól: „A múlt megbecsülésén épül a jelen." A kiállításon végig érezhető az idézetben található szemlélet. A múzeum alsó szintjén, különböző társadalmi rangú emberek -orvosok, főurak, - hintóit láthattuk. A hatalmas kiállító teremben helyet kapott még többek között postakocsi, tűzoltókocsi, talyiga, az orosz vidékekről ismert trojka, lovas szán, paraszti szekér, valamint régi gazdasági gépek.
A felső szinten művészien megmunkált puskák, szablyák, kardok, ágyúk, páncélok mutatták be a lovagi korban használt fegyverzetet és öltözetet. A múltidézés után átsétáltunk a váristállóba, amely ma is az eredeti rendeltetése szerint működik. Lovagi tornák, lovaskocsizások, lovastáborok nélkülözhetetlen résztvevőinek, gyönyörű paripáknak a lakhelye. Sümegtől a Történelmi Élményparkban búcsúztunk, ahol a hadigép kiállítással, ezen belül is az ostromgépekkel, kőhajító géppel, dárdavetővel ismerkedtünk. Továbbhaladva a Balaton felvidéken, rövid pihenőt tettünk Révfülöpön egy ebéd erejéig.
A gyönyörű napsütötte délutánt, a levendula és visszhang hazájában, Tihanyban töltöttük.
A páratlan szépségű félsziget, rengeteg látnivalót kínál a kirándulók számára. Csoportunk először a Bencés Apátsági Múzeumot fedezte fel idegenvezető segítségével. A látogatóközpontban filmvetítéssel kezdődött a tárlatvezetés, ahol bemutatták a szerzetesi közösséget, melynek az apátság az otthona, és amely Tihanyért és környékéért dolgozik. A templom épületébe átsétálva szembesültünk, az arannyal gazdagon díszített oltárokkal és falképekkel. Érdekességként megtudhattuk, hogy a fából készült hatalmas szószék, harminc évig készült és egy ember keze munkáját dicséri. A tihanyi bencés monostort I. András király alapította, akinek a sírja az altemplomban található. Az alapító oklevél a legrégebbi, eredeti formájában fennmaradt írásos emléke a magyar nyelvnek, mert latin nyelvű szövegében magyar szavakat, kifejezéseket is használtak. Az eredetit Pannonhalmán őrzik, csoportunk a teljes mértékben hű másolatot láthatta. Továbbhaladtunk az apátsági épületbe, ahol felkerestük azt a szobát, melyben az utolsó magyar király IV. Károly és Zita királyné a száműzetésük előtti napokat töltötték. Idegenvezetőnktől elköszönve, kötetlen időtöltés következett: fagyizás, sörözés, borozás, séta és nézelődés a Pisky sétányon, gyönyörködés a balatoni panorámában. Programunk a városnéző kisvonattal tett barangolással folytatódott.
Körbejártuk a félszigetet: a Belső tótól kezdve, a kompkikötőn át, a hajóállomásig.
Tihanynak búcsút intve, Csopak felé vettük az irányt, ahol a korai időktől kezdve a szőlőtermesztés és a vízimalmok működése jelentette a fő bevételi forrást. A környező területről hat egykori malom létezése ismert, ezek közül a ma is működőképes Plul-féle vízimalomban tettünk látogatást. A helytörténeti gyűjteménnyel gazdagított ipari műemlék, szépen felújítva várja az érdeklődőket. Házigazdánk részletesen szemléltette a gabonaőrlés fortélyait, valamint bemutatta a régen használatos eszközöket. Csoportunk idősebb tagjai ismerősen szemlélték a látnivalókat, hiszen a 80-as évekig Nagygeresden is működött egy vízimalom, amely nagyobb teljesítményű volt a Csopakinál. Sajnos ma már csak a romjai árválkodnak a Répce partján, a régmúlt emlékeként, amikor még a Vas megyei patakokon is malmok sora őrölte a környéken termelt búzát. Kirándulásunk utolsó állomásaként a Somló hegy közelében lévő Noszlopra érkeztünk, ahol a Lucullus Fogadó vendégszeretetét élveztük egy vacsora erejéig.

 

 

Megosztás:
Úton, út félen történnek érdekes, izgalmas, szokatlan események! Ha ilyet lát, tapasztal, és úgy gondolja,
hogy ezt megosztaná másokkal is küldjön e-mailt, fotót az mailre.
Kapcsolódó képek
Kiemelt cikkek a témában