Csepreg várossá válásának „követasszonya” volt Megemlékezés Simándi Béláné Ujfalussy Máriáról, születése 100. évfordulóján

2019. május 27.
Témakör: Közélet | Település: Csepreg
Csepreg várossá válásának „követasszonya” volt Megemlékezés Simándi Béláné Ujfalussy Máriáról, születése 100. évfordulóján

A rendszerváltásnak nevezett történelmi korszak, pezsgést, az eltűnt rendszer folyamatos változtatásának, javításának az igényét teremtette meg hazánkban, a Magyar Köztársaságban is. Jól követethetőek a próbálkozások a települések életében, köztük Csepreg nagyközség alakuló történelmében is.

1995. év az elveszített egykori városi rang visszaszerzésének éve lett. Megelőzte dr. Csapó Tamás Vas megyei Regionális Kutatócsoportjának tényszerű elemzése is a Belügyminisztérium számára. A kérelem elfogadása után került aláírás céljából a köztársasági elnök úrhoz, aki az adott időszakban Göncz Árpád író és műfordító volt. A válasz határidejét 1995. április 30-ára tűzték ki.
Közben a Csepregből elszármazottak lobbyzásba fogtak. Közülük a csepregi születésű Simándi Béláné Ujfalussy Mária próbálkozását tudjuk nyomon követni fennmaradt levelei nyomán. Ki is volt Ujfalussy Mária? Életéről lánya, Simándi Klára küldött ismertetést. Ebből tallóztam: „Nagyanyám, 1919. március 19-én, Budapestről, éppen haza tudott menni falujába, Csepregre, a Tanácsköztársaság zűrzavaros, élelemhiánnyal küzdő napjaiban, hogy megszülje második gyermekét. A falusi jegyző a proletárdiktatúrának akart-e megfelelni, vagy csak magában gondolta, hogy nem fog egy parasztgyereknek nemesi nevet adni, Ujfalussinak anyakönyvezte. Ezt az utódok felnőttként korrigálták. Az újszülöttet az ápolónő anyja nem vitte vissza az éhező fővárosba. Öt évbe telt, míg magához tudta venni."
Mária, azonban hamar visszakerült melegszívű özvegy nagyanyjához. Példásan nevelte a szegénységben is. Ő varrta ruháit. Egyszer a tanító felállította Máriát az asztalra, hogy ilyen szépen kell a kislányoknak iskolába járni. Mária példás tanuló volt. Mesélte egyszer, hogy a kőszegi apácáknál a versmondásért egy kiló bonbont kapott jutalmul. Amikor hatvan év után iskolavárosába utazott, az utcán egy volt iskolatársával felismerték egymást. Ekkor következett nyugdíjas életébe a Kőszegre látogatás időszaka, de Csepreget soha nem hagyta ki. Hosszan tartó levelezésünk akkoriban kezdődött, és élete végéig tartott.
Mária arra vágyott, hogy tanítónő lehessen, de csak a soproni polgáriig jutott el. Az Orsolya- rend szerzeteseit hálával és tisztelettel bemutató levelét ma is őrzöm. Itt alapozta meg azt az emberi tartását, hogy fiatal lányként nevelő lehetett Törtelen a Jelsovitzky családnál. Felnőtt életét segítette azzal is, hogy a gyors- és gépírást elsajátította. 1939-ben a Kultusz- minisztériumhoz került, ahol Simándi Béla író felesége, Nagy Klára lett a főnöke. Az asszony azonban1943-ban koraszülött gyermekével együtt meghalt.
1945 augusztusában Debrecenbe rendelték Máriát, mint gyors- és gépírót az országos írótalálkozóra. Simándival ekkor kötött ismeretségüket, 1946-ban házasság követte. Első kislányukat Klárának nevezték el. Férjét közben politikailag megbízhatatlannak nyilvánították. Mária az OTP-nél kapott állást, később Simándi is a cég sajtóosztályra kerülhetett, riportokra járhatott.
Mária évekkel később az Európa Kiadó gép - és gyorsírója lett. Mellékkeresetként a kiadó munkatárainak írásait, recenzióit gépelte, köztük Göncz Árpádét is, akinek köztársasági elnökségét, szülőhelye előbbre jutására igyekezett kamatoztatni. Gépíróként hatalmas olvasottságra tett szert a hazai és az európai irodalomban. Lányai az egyetemi tanulmányaik során édesanyjuk szellemi táplálékából is sokat merítettek. Klára írta róla: „Kiegyensúlyozott derűje soha nem hagyta el, mindenkihez volt egy jó szava. Azt mondják, hogy az idős korban a korábban meglévő tulajdonságok felerősödnek. Ezért tudott még elmenőben is egyre szeretetteljesebbé válni."
Levelek Csepregért:
„Kedves Elnök Úr!
Szerettem volna személyesen, néhány szóval felhívni szíves figyelmét szülőfalum, Csepreg (Vas megye) várossá nyilvánítási kérelmére, amelyet a közelmúltban nyújtott be a Belügyminisztériumba, s amelynek elbírálásában végső fokon Ön dönt. Nem volt alkalmam a személyes beszélgetésre, így ezúton kérem, engedje meg, hogy röviden indokoljam szülőfalum kérését:
Csepreg nagyközség az osztrák határ közelében van, ezért az elmúlt évtizedek során elvették vasútvonalát, s más fontos intézményeit, megszüntették, mint járási székhelyet stb., ezzel meggátolva fejlődését. Hála a falu vezetőinek, akiket most újra választottak, jelentős fejlődés indult. A beadványt kísérő részletes tanulmány mindezt szemléletesen bemutatja. Itt csak annyit említenék meg, hogy szülőfalum az 1300-as években már városi rangú település volt. Vonzáskörzetébe 10 kisebb település tartozik, amelyek Csepreget centrumnak tekintették, s kezdik újra annak tartani, ahol elintézhetik kisebb bajos dolgaikat anélkül, hogy a megyeszékhelyre, Szombathelyre kellene menniük.
Kérem szülőfalum és a magam nevében Elnök Úr kedvező döntését. Elnézését kérem, hogy országos gondjai mellett ilyen személyes, - de ezreket érintő üggyel terhelem. Tisztelő és szerető köszöntéssel: Simándi Béláné."
Mária következő levele már a köszöneté: „Mélyen tisztelt Elnök Úr! Itt Tihanyban értesültem róla, hogy szülőfalum városi rangot kapott. Köszönöm, hogy figyelembe vette ajánlásomat. ... Kedves Árpád! Adjon az isten Magának jó egészséget, erőt az eljövendő nehéz feladataihoz. Tisztelő, szerető barátsággal köszönti: Simándi Béláné."
Csepregből is ment levél: „Kedves Mária! Köszönjük Önnek minden szavát, minden Jó szándékú igyekezetét. Köszönjük, hogy azok közé tartozik, akik szülőföldjük felé mindig adakozó lélekkel fordulnak. Jöjjön néha haza, ha ideje engedi. Szeretettel várjuk. Tisztelettel és megbecsüléssel köszönti Önt a Csepregi Promenád szerkesztősége nevében: Sudár Lászlóné.
Válasz: Kedves Sudár Lászlóné! Előre kell bocsátanom, hogy a várossá nyilvánításban nekem mindössze annyi részem volt, amennyi a levelekből látható. A nagyszerű tanulmány döntötte el az eredményt. ... Mégis büszke vagyok arra, hogy én, egy szegény, csepregi, kisparaszti családból származó idős asszony, szeretett szülőfalum várossá válásához, ha kis mértékben is, de hozzájárulhattam. Szíves üdvözlettel: Simándi Béláné (Mária)
(A múltból visszapergette: Sudár Lászlóné)

 

 

 

Megosztás:
Úton, út félen történnek érdekes, izgalmas, szokatlan események! Ha ilyet lát, tapasztal, és úgy gondolja,
hogy ezt megosztaná másokkal is küldjön e-mailt, fotót az mailre.
2019. augusztus 23. péntek • Bence
hirdetés
Olvasnivaló a témában
19. alkalommal adott otthont a csepregi tűzoltóság 48 gyermek táboroztatásának, melyet július 8–12. között tartottak.
Szobor- és téravatásJúlius 6-án településünkön felavatták gróf Festetics Imre mellszobrát és átadták a róla elnevezett teret is.
Hatalmas tömeg várta a palacsintafesztivált CsepregenA harmadízben megrendezett Csepregi Palacsintafesztivál kibővült programokkal kínált egész napos gasztronómiai és kulturális felüdülést a Malomkertben július 13-án.
Csatlakozz hozzánk!
Répcevidék online