Azt írta az újság... A Répce-vidék az I. világháború utolsó éveiben

2019. március 27. | Szerző: Sági Ferenc
Témakör: Közélet | Település: Bük, Csepreg, Szakony
Azt írta az újság...  A Répce-vidék az I. világháború utolsó éveiben

Már háromszor lehulltak a falevelek, de a katonák még mindig nem térhettek haza, s a harcok 1917-ben is folytatódtak. Nem volt család az országban, melyet ne érintett volna a háború.

A közel négy és fél év alatt "hoszabb vagy rövidebb ideig a 18-53 év közötti férfi lakosság tulnyomó többsége teljesített katonai szolgálatot." Kezdetben azt tervezték, amikor a front helyzete lehetővé teszi, a katonáskodó gazdák egy részét néhány hétre hazaengedik a sürgős munkák elvégzésére, de ez nagyon esetleges volt. A mezőgazdasági munkák jelentős részét a nők, az idősek, a fiatalok és a gyerekek végezték a Répce-vidéken is.
A kormány lehetővé tette, hogy a munkára jelentkező szerb és orosz hadifoglyok is segítsenek a falusiaknak. /Vas megyében Ostfyasszonyfán, Lékán (ma Lockenhaus Burgenlandban), Sopron megyében Sopronnyéken (ma Neekensdorf Burgenlandban), Moson megyében Boldogasszonyban (ma Frauenkirchen Burgenlandban) voltak a nagyobb hadifogolytáborok./ Az igénylő kisgazdaságokban egyénileg, az uradalmakban pedig csoportosan vállalhattak munkát a hadifoglyok. A munkára kihelyezett katonákkal való emberséges bánásmódra, az esetleges szökések megakadályozására a földművelési miniszter rendeletet adott ki, s ez alapján a vármegyei alispánok által készíttetett plakátok, hírdetmények irányították rá a lakosság figyelmét. A Büki Cukorgyár helyi gazdaságában 1917-ben harminc fős, orosz hadifogoly csoport segített a munkák végzésében.
A korabeli napilapokból tudjuk, hogy a munkára kihelyezett hadifoglyok egy része elszökött a munkahelyéről. 1917. "augusztus 22-én a csendőrség járőre egy veszedelmes orosz rablóbandát fedezett fel a német(ma kis)zsidányi erdőnek a Kőszeggel határos részében." A foglyok három kalyibát tákoltak össze fából. "Az egyikben fel volt halmozva az összelopkodott sertések húsa, csirkék, kukorica, krumpli, stb. A másik hely az állatok leölésére szolgált, a harmadik helyen pedig laktak." A csendőrök csak kettőt tudtak elfogni a szökevények közül, a többiek pedig megugrottak. A bűnjeleket viszont lefoglalták. Október végén, a szökevények "a rossz idő beálltával otthagyják erdei magányukat, és munkát kérve beszállingóznak a közeli falvakba." Ekkor újabb razziát tartottak, és "Németzsidányban négy hatalmas termetű oroszt fogtak el a csendőrök... A répcelaki őrs hármat csipett el, ezek a büki cukorgyárból szöktek meg, és a közeli erdőben éldegéltek."
A hátország lakosságának életkörülményei fokozatosan romlottak. Oldalakon keresztül lehetne sorolni a megyei napilapokból a helyzet súlyosbodására utaló írások címeit. Ehelyett inkább idézem Simon Géza, akkori csepregi járási főszolgabíró, damonyai gazda, nyugdíjas korában „a Sopronmegyei Gazdasági Egyesület ügyv. alelnöke" tanulmányából a hátországi nehézségek összefoglalását. „A terményárak kezdtek emelkedni, de ezzel szemben megindultak a rekvirálások [maximált áron történő hatósági behajtások] hadicélokra. A katonáknak kenyér, hús, a lovaknak abrak kellett... A kívánt mennyiségek egyre nőttek, és nemsokára már nem csekély gondot adott" kielégítésük... „A gabonák értékét más termények árához képest mesterségesen lenyomták... az élelmezési fejadag"-ot „rendkívül alacsonyan állapították meg... a gabona feleslegeket igénybe vették... Faluhelyen is jelentkeztek a lisztben ellátatlanok... A malmok teljes ellenőrzés alá kerültek... A kenyér-gabona feleslegeket a központba irányították, onnan küldtük vissza a lisztet a falukban ellátatlanoknak. A szállítások késedelmesen történtek, sok koplalás, ínség származott ebből."
Nem feledkeztek meg a sebesültek, rokkantak, s a hadiárvák családjának segítéséről. A Vöröskereszt többször hírdetett gyűjtést, melyben a helyi szervezetek tagjai oroszlánrészt vállaltak. A még működő egyesületek továbbra is szerveztek jótékony célú műsorokat, bálokat, melyeken mindig szép számmal akadtak "felülfizetők", akiknek a megyei lapok tudósításaiban is köszönetet mondtak. Ilyen rendezvény volt 1917. október 25-én a horvátzsidányi ifjúság Katalin napi, a büki fiatalság szilveszteri, 1918-ban az alsószakonyiak és a lócsiak farsangi, a felsőszakonyiak május végi táncmulatsága, a nemesládonyi evangélikus fiatalok július közepi műsora és az azt követő bál. A berektompaházi ifjúság júniusi műkedvelő előadásán és a csepregi július 28-i tombolán és táncmulatságon már "a háborúban elesett hősök emlékének megörökítésére" is gyűjtöttek.
1918 második negyedévétől, a breszt-litovszki békét követően térhettek haza az orosz, majd a Romániával kötött békeszerződés után a román foglyok is. Cserében a magyar hadifoglyok is lassan visszajöhettek Oroszországból és Romániából. A Soproni Napló augusztus 24-i számában a következő írás olvasható: "Szaporodnak a válóperek. Mióta hadifoglyaink Oroszországból tömegesebben jönnek haza, egyre szaporodik a törvényszéki válókeresetek száma. Az itthon magára maradt asszonynép nem mindig viselkedett tisztességesen. Pedig falun mindent tudnak, és nagyon természetes, hogy a hadifogságból hazajövő férjnek is elmondják, hogyan viselte magát hitvese a távollét hosszú ideje alatt... Ilyenkép az apró falusi házakbban mostanában sok tragédia játszódik le... Az még a jobbik eset, mikor a férj nem a fegyverét használja, hanem a törvényszékhez fordul..."
1918 nyarán a már kiképzett, de a frontra még ki nem szállított katonákból állítottak össze katonaosztagokat az aratási munkák segítésére. A csepregi járás három hetes időtartamra három ilyen aratószázadot kapott július 10-én, akiket arányosan a járás gazdáinak a rendelkezésére bocsátottak. Segítő munkájukat a szeszélyes időjárás rendkívüli módon hátráltatta. Ugyanis az 1918. év időjárása nem csak a frontokon harcolókat, hanem a hátország mezőgazdaságában dolgozókat is nehézségek elé állította. A Medárd-időszak hatalmas esőket és hűvös időt hozott. Az aratás jelentős része augusztusra tolódott, de az eső akkor és később is gyakori vendég volt. A Soproni Napló szeptember 11-i számában olvasható: "Még sok olyan községe van a vármegyének, ahol a gabonát nem tudták betakarítani. A kedvezőtlen időjárás következtében azután a kepékben csirázni kezd a gabona. Az olyan nagy esők, mint a tegnapi is volt, napokig megakasztják a gazda munkáját." Szeptember 15-én arról panaszkodnak, hogy ..."még a módos cukorgyárak termésének 30 %-a is kint nyugszik a tarlókon." A másik nagy probléma: "a cséplést a benzin és szénhiány hátráltatja." Természetesen a szállítást is. Október elején viszont "az eddigi enyhe napokat valósággal télies idő váltotta fel... majdnem a fagypontra szállott le a hőmérséklet... a lakások már nagyon kihültek. Attól is lehet tartani, hogy ez a szokatlan időjárás még jobban megnöveli a spanyol betegségben levők számát, mert sokan fognak meghülni. Egy kissé bizony korán szakadt reánk ez a télies idő, mikor igazi nyarunk sem volt, és fűtő anyaggal sem vagyunk ellátva."
Október 20-án már arról cikkez a Soproni Napló, hogy "a cukorrépa kiszedését... nagyban hátráltatja, hogy az időjárás nem akar teljesen szárazra fordulni. Ha nem is esik mindennap az eső, de azért elég nedvesség került a földbe, és a sár hátráltatja a répaszedők munkáját," s a lábbelihiány és a hideg is. Pár verőfényes, szép nap után október 27-én újra "ólomszürke az égboltozat, és hol sűrűbben, hol halkabban, de egyre esik az eső"... A szállítást végző fogatoknak is meg kell küzdeni a sárral.
A személy forgalomat 1918 őszétől két vonatpárra korlátozták a Déli vasúton, a Sárvár-Répcevis-Kőszeg vicinálison pedig egyre. "Jönnek-mennek a túlzsufolt vonaton a lépcsőkön lógva az utasok, akik közül minduntalan áldozatul esik valaki a lehetetlen közlekedési viszonyoknak" írta a Soproni Napló 1918. szeptember 11-én. A következő hetekben a hazaözönlő katonaság miatt a vasúti személy- és polgári teherforgalmat tovább korlátozzák.
A kőszén- és munkáshiány, továbbá a kevés répa miatt a Nagycenki Cukorgyár 1918-ban csak november 18-án kezdi el a répafeldolgozást. (A büki gyár már 1917 márciusában leégett, újjáépítésére az egyre nehezebb helyzetbe kerülő országban nincs lehetőség.) A növények (burgonya, kukorica és répa) betakarítása már nem csak a mostoha időjárás miatt késik. Az élelem-, tüzelő- és lábbelihiányos helyzetben, amikor a pénz egyre értéktelenebb lesz, az árak pedig tovább nőnek, a dolgozók szervezkedni kezdenek - december 8-án Bükön is megalakul a Szociáldemokrata Párt helyi csoportja - és magasabb bért követelnek. Mire ebben megegyeznek, megérkeznek a fagyok. Majd a december végi-januári enyhülés lehetővé teszi, hogy a gyári gazdaságokban január közepéig ki tudják szedni a cukorrépát. Másutt még 20 %-a a földben van, s a szállítás és feldolgozás továbbra is akadozik, de az már egy másik történet.
Ekkorra már - Simon Géza főszolgabíró idézetét folytatva - „az általános helyzet igen komolyra fordult... a készletek, úgy a mezőgazdasági termények, mint az ipari cikkek, a kimerüléshez közel voltak... A megszorító intézkedések oly tömegesek, és annyira lehetetlen állapotra vezettek, hogy a rendeletek átlépése és nem betartása volt a szabály... 1918. október... teljes felfordulás; az arcvonalak felbomlottak... tódul haza a fegyelmezetlen tömeg, fegyveresen, zendülésre, foglalásra készen... a józanság teljes hiánya, az elégtételvételnek valami ki nem alakult módon való kívánsága, rendetlenkedés, zendülés. A földmunkákat elhanyagolják; a répa tavaszig a földben marad, a községek belterületén puskáznak - [decemberben a csepregi főszolgabíró ablakán is belőttek!] -, a vadorzás hihetetlen méreteket ölt... irtják az erdőket"...
A Károlyi kormány, hogy elkerülje az oroszországihoz hasonló robbanást és polgárháborút, kénytelen leszerelni a hazatérő katonákat. De az már egy újabb történet.

Megosztás:
Úton, út félen történnek érdekes, izgalmas, szokatlan események! Ha ilyet lát, tapasztal, és úgy gondolja,
hogy ezt megosztaná másokkal is küldjön e-mailt, fotót az mailre.
Kapcsolódó képek
Kiemelt cikkek a témában
2019. május 24. péntek • Eszter
hirdetés
Olvasnivaló a témában
Húsvétvárás Sajtoskálon Április 13-án, szombaton megtelt a sajtoskáli könyvtár gyerekekkel, akik a húsvéti nyuszi érkezésére készültek.
Jótékonysági délutánCivil kezdeményezésre és szervezésben indult el az az akció, melynek keretében a szívtranszplantáción átesett Farkas Zoltán részére indult gyűjtés.
Húsvéti rendezvény Nagygeresden.A tavaszi szünet beköszöntével, vidám, nyusziváró délutánra invitálta önkormányzatunk a gyerekeket és szüleiket. A Vas Megyei Könyvtárellátási Szolgáltató Rendszer jóvoltából, ismét lehetőségünk nyílt egy olvasást népszerűsítő program megszervezésére, amely egyben egy játékos foglalkozás a gyerekeknek.
Csatlakozz hozzánk!
Répcevidék online