Mert örökbe fogadni jó!

2015. január 26.
Témakör: Egyéb | Település: Csepreg
Mert örökbe fogadni jó!

Ma Magyarországon, a HVG adatai alapján évente nagyjából 2000 gyermek adható örökbe, ebből 800 gyermek kerül örökbefogadó családokhoz. „Az örökbefogadás: az örökbefogadó valamint

rokonai, és az örökbefogadott között családi kapcsolat létesül, így az olyan kiskorúak családi nevelését biztosítja, akinek szülei nem élnek, vagy akiket szülei megfelelően nevelni nem képesek."
Így szól a hivatalos megfogalmazás, de vajon, hogy is néz ki ez a valós életben, a mindennapokban, erről kérdeztem Krukics Gábort és Krukicsné Gulyás Andreát, akik csepregi otthonukban teremettek boldog családi fészket a 6 éves Marcinak és a 21 hónapos Balunak.
-Hogy is kezdődött, hogyan döntöttétek el, hogy gyermeket fogadtok örökbe, hiszen szülővé válni normál esetben sem könnyű feladat.
-2003-ban házasodtunk össze, és hamar gyermeket szerettünk volna. Mivel természetes úton nem sikerült, ezért végigjártuk az ilyenkor szokásos utakat: orvosi vizsgálatok, természetgyógyászati módszerek, lombikprogram. A 2. sikertelen beültetés után kezdtünk egyéb lehetőséget keresni. Az ismétlődő csalódások, a reménytelennek tűnő, hosszú procedúrák lelkileg is megviseltek bennünket. A tágabb család véleményének kikérése után döntöttünk az örökbefogadás mellett. Úgy tűnt, hogy az örökbefogadás az egyetlen út, ami lehetővé teszi nagy álmunkat, hogy végre szülők lehessünk, családként éljünk.
- Ezután mi történt, hogyan képzeljük el az örökbefogadás folyamatát? Sokan megrettennek a hosszú hivatalos procedúra, a várakozási idő vagy éppen az alkalmassági vizsgálat hallatán.
-2007-ben a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatnál bejelentettük szándékunkat, ezután Budapesten elvégeztünk egy tanfolyamot. A tanfolyamon választ kaptunk minden kérdésünkre, eloszlatták félelmeinket, nagyon hasznos és tanulságos volt, és megerősítette a szándékunkat.
Miután elvégeztük a tanfolyamot, és a körülményeinket is alkalmasnak találták arra, hogy gyermeket neveljünk, kaptunk egy határozatot, és a határozattal a kezünkben mehettünk az alapítványhoz.
- Kétféle lehetőség van ilyenkor, a nyílt és a titkos örökbefogadás. A Magyarországon működő alapítványok a krízisterhesek segítésével és nyílt örökbefogadással foglalkoznak. Mi a különbség a nyílt és a titkos örökbefogadás között, és Ti miért a nyíltat választottátok?
- A titkos örökbefogadásnál az életadó és az örökbefogadók nem ismerik egymást. A nyílt örökbefogadásnál a szülő hozzájárul ahhoz, hogy általa ismert személy fogadja örökbe gyermekét. Az alapítványok a várandós anyákat segítik, és ez alatt derül ki az anya szándéka az örökbeadásról.
Mi egészséges, újszülött gyermeket szerettünk volna, és erre a nyílt örökbefogadással volt lehetőségünk. Ezen kívül az életkorunk miatt is ezt javasolták, nagyobb gyermek örökbefogadását inkább a 40 éven felülieknek ajánlják.
-Miután hivatalosan is alkalmassá váltatok az örökbefogadásra, és regisztráltak bennetek a Bölcső Alapítványnál, kezdődött a várakozás?
-Igen, beszereztük a babakelengyét, de egyébként úgy éltünk tovább, ahogy előtte. 2008 végén, éppen szilveszteri bulira készültünk, amikor megcsörrent a telefon: „-Ugrásra készen álltok?". 2009. január 7-én találkoztunk először Marcival a kórházban, ő ekkor 3 hetes volt. Életünk egyik meghatározó élménye volt ez a találkozás, megfoghattuk, etethettük a babát, akit nekünk rendelt a sors. Az első pillanatban beleszerettünk. Minden fájdalom, reménytelenség semmivé vált, eufórikus öröm áradt szét bennünk, nem lehet szavakkal leírni. Utána a gyámügyi hivatalban találkoztunk az anyával, megtörtént a lemondás, és másnap hozhattuk haza Marcit. Az életünk persze gyökeresen megváltozott, ugyanúgy ahogy normál esetben egy gyermek születése után is megváltozik az élet.
Balázst 2 év várakozás után, 2013-ban fogadtuk örökbe, szintén a Bölcső Alapítvány segítségével.
-Mesélj a fiúkról!
-Boldog, kiegyensúlyozott gyerekek. Sokszor elgondolkozunk rajta, ha mi nem fogadjuk őket örökbe, vajon hogyan alakul az életük. Úgy gondoljuk, ugyanazt a törődést, szeretetet megadjuk nekik, mint más szülők. Marci szeptemberben iskolás lesz, szívesen segédkezik a ház körüli munkákban, mosolygós, jól neveltnek mondott gyermek.
Balu határozott jellem, sokat bohóckodik, elbűvöli a környezetét. Különbözőségük ellenére jó testvérek, nagyon szeretik egymást.
-Szóba kerül az örökbefogadás?
-Természetesen, életkornak és értelmi szintnek megfelelően beszélünk róla, vagy ha egy adott helyzet úgy kívánja. Általában Marcinak születésnapján szoktuk elmesélni a történetünket, úgy látjuk ezzel kapcsolatosan csak jó érzései vannak. Valószínűleg sokat segítettünk neki azzal, hogy Balu örökbefogadásakor bevontuk a dolgokba, és eljött velünk a kórházba, amikor a kistestvért hazahozhattuk.
-Most, hogy érzitek? Az elmúlt évek történései alapján jól döntöttetek?
-Egyértelmű. Ha bármit is megtesz egy pár azért, hogy gyermeke lehessen, az orvosi beavatkozások alkalmával senki sem garantálja a sikert. Így azonban megadatott, hogy szülők lehessünk. Életünk legjobb döntése volt az örökbefogadás. Azon túl, hogy van 2 csodálatos gyermekünk, úgy érezzük a mi kapcsolatunk is erősebbé vált. A tanfolyamon azt mondták, akkor sikeres a folyamat, ha mindhárom fél elégedett. Az örökbeadó megnyugszik, hogy a gyermeke családban nő fel, az örökbefogadónak megadatik a szülőség lehetősége, a gyermeket pedig várják, akarják, szeretik. Úgy gondoljuk, ezek alapján a mi esetünkben sikerről beszélhetünk.

Megosztás:
Úton, út félen történnek érdekes, izgalmas, szokatlan események! Ha ilyet lát, tapasztal, és úgy gondolja,
hogy ezt megosztaná másokkal is küldjön e-mailt, fotót az mailre.
Kapcsolódó képek
Kiemelt cikkek a témában