Cukorgyáraink

2017. október 16. | Szerző: Sági Ferenc
Témakör: Egyéb | Település: Csepreg, Bük

Februári számunkban, az idei évfordulókat sorra véve, röviden írtunk a 150 éve alapított büki és csepregi cukorgyárakról. Ezek az üzemek, a már működő néhány téglagyár mellett, a gyáripar első hírnökei voltak környékünkön, s jelentősen hozzájárultak nemcsak a székhely, hanem a szomszédos települések lakóinak foglalkoztatásához is.

Az Osztrák-Magyar Monarchia cukorgyárai a 19. században a 4-5 hónapos kampány idején 24 órás üzemben működtek, s csak karácsonykor álltak le két napra. A munkaidő általában napi 12 óra volt. A büki gyárban az 1870-es években 300 férfi és 250 női, 1889-ben 350 férfi és 48 női napszámos, 1909/10-ben 460 férfi és 63 női munkás dolgozott. A csepregi cukorgyár az 1870-es években 200 férfi és 150 női munkást alkalmazott. Mellettük egész évben mindkét üzem 38-40 fő állandó munkást és 7-12 tisztviselőt foglalkoztatott. Az állandó munkások egy része a karbantartást végző gépészből és iparos mesterekből, másik része a napszámosokat felügyelő előmunkásokból és cukorfőző mesterekből állt. A cukorfőző szakemberek kezdetben - a többi gyárhoz hasonlóan - csehek voltak, akik féltékenyen őrizték tudományukat. A napszámosok jelentős része a kampány idején kívül a gyárak gazdaságaiban dolgozott. Az üzemben a nőket „a kis erőkifejtést igénylő végső munkafázisoknál és az utómunkák során" (késztermékek csomagolása, stb.) alkalmazták, melyek ideje a kampány után több hónapra is kitolódhatott. A tisztviselői kart az üzem és gazdaságának vezetői - zömében német származásúak - mellett az adminisztrációt végzők alkották. A gyárak szolgálati lakásokat építettek a külföldről jött vezetőknek és szakmunkásoknak. Ezek egy része mindkét kisvárosban, illetve Szakony alsó végén ma is látható.
A cukorgyárak másik jelentősége országosan, de vidékünkön is, hogy korszerű gazdaságokat működtettek, ahol nem csak cukorrépát és más növényeket termesztettek, hanem állattartás is folyt. A büki gyár gazdasághoz az alapítás után vásárolt és bérelt helyi és bői birtokokon kívül hozzátartozott a söptei - intézője: Gonzalles Alfréd (felesége: Riedinger Katalin) -, a vassurányi, a salfai, a köveskúti (ma Salköveskút), a kis- és nagyasszonyfalvai (ma Vasasszonyfa) uradalom. Felső- és Alsó(ma: Vas)szilvágyon a gyár első művezetője, id. Riedinger Károly 1887-ben vásárolt földet és termeltetett répát az üzem részére. E birtokokról a mellettük, illetve a közelükben húzódó Déli vasúton szállították Bükre a cukorrépát. Mikor az 1886/87-es kampány után a csepregi üzem teljesen beszüntette a termelést, a Nagycenki Cukorgyárak Rt. [ehhez tartozott a büki gyár is] fő részvényese, a Schoeller-család csepregi, a bérelt meggyespusztai, Keresztény-új (József) majori, a dasztifalui (ma Egyházasfalu részei) Kun majori, valamint a tormáspusztai uradalmak répatermését is a korszerűsített büki gyár dolgozta fel. Majd a sajtoskáli cukorgyár 1888. évi megszűnése után „répatermő területét a büki és a nagycenki gyárak vették át." Volt kisebb birtoka a büki gyárnak Répceszentgyörgyön és Szelestén is, s a Répcevidéken és a Gyöngyös mentén szerződés alapján egyre több gazda termelt cukorrépát a büki, majd annak 1917-ben történt leégése után a nagycenki, ennek 1936. évi leállása után a petőházi vagy a sárvári üzem részére.
A cukorgyárak uradalmaiban a földek megmunkálását bérmunkások végezték a gyár munkaeszközeivel. Az uradalmakban dolgozó cselédek és iparosok az egész évre megállapított juttatásokért, az ún. „konvencióért" (természetbeni juttatás, bizonyos állattartás, némi pénz) vállaltak munkát. Közülük szerveződött a kampány alatt a gyárban idénymunkát végzők jelentős része.


(II. rész)
A cukorgyárak saját és bérelt földjein háromszori szántást: tarlóhántást, keverő és vetőszántást végeztek. Náluk indult meg először a gépesítés: megjelentek a vetőgépek, kultivátorok, gőzekék, vasboronák, arató- és kötöző-, majd cséplőgépek, stb. Az addig szinte egy oldalú gabonatermelés szűkítése mellett a cukorrépára helyeződött a hangsúly. Vele párhuzamosan terjedtek el a különféle takarmánynövények: lóhere, lucerna, zabosbükköny, csalamádé, stb. A növénytermesztés mellett nagy gondot fordítottak az állattenyésztés belterjességének megteremtésére, mely a fajváltásban, a tejtermelés hozamának növelésében, valamint a marhahízlalásban nyilvánult meg legjobban. Az új növények, illetve a cukorrépa és gyártmányának hulladékai: a répaszelet és a melasz bőséges takarmányt biztosítottak céljaik megvalósításához. Nagy hatást gyakorolt a helyi és a környékbeli települések mezőgazdaságának felvirágoztatására a cukorgyári uradalmakban és a bérleményeken látott korszerű, intenzív földművelés és belterjes állattenyésztés, melyet a gazdák is gyorsan követtek.
Az állatok trágyája nagyon fontos volt a talajerő pótlásához, melyet műtrágyával is kiegészítettek. „Magyarországon a nagycenki kísérletek után az első rendszeres műtrágyázások 1868-ban történtek a büki cukorgyári gazdaságban. Röviddel később a csepregi", majd „a többi cukorgyári gazdaság is rendszeresen használt műtrágyákat." 1871-ben Ausztriából jött Magyarországra a „cukorrépa-termesztés egyik hazai előmozdítója, Rovara Frigyes [1852-1912]... Mint gazdatiszt a soproni [kőhidai] és csepregi cukorgyári gazdaságokban munkálkodott", 1894-től pedig gr. Esterházy Mihály pozsonyi uradalmának igazgatója volt... „A műtrágya alkalmazásának egyik legbuzgóbb terjesztője"-ként tartják számon. Foglalkozott a megfelelő répafajták kiválasztásával és a növényvédelemmel is. A tormáspusztai földbirtokos, Bauer Ottó (felesége: Patzenhofer Matild), aki répatermelésre szerződéses viszonyban állt a csepregi, majd a büki cukorgyárral, korának másik fontos agrárszakembere volt. Az 1800-as évek végén tormáspusztai birtokán alagcsövezést végeztetett, az elsők közt használt műtrágyát, s növénynemesítéssel (cukorrépa, sörárpa) is foglalkozott. A századfordulón egy ideig ő volt a Sopronmegyei Gazdasági Egyesület elnöke. Termeltetett cukorrépamagot is, de ebben a nagycenki és a büki cukorgyári uradalmak jártak az élen.
A 100 éve leégett büki gyár gazdasága 1929 végéig működött, melynek a meggyespusztai bérleményében 1924-ben növénynemesítő üzemet hoztak létre. Itt szakszerű fajtakísérletekkel foglalkoztak, a cukorrépa mellett búza, sörárpa és zab nemesítésével is. A jó termő fajták nemesítése mellett az is céljuk volt, hogy az uradalomnak cukorrépából és az említett gabonákból állandóan a legkiválóbb vetőmag álljon rendelkezésére, illetve a nemesített vetőmagok eladásával növeljék jövedelmezőségüket. A munkálatokhoz rendelkezésre állt egy 8 kat. holdas állandó tenyészkert, továbbá évjáratonként váltakozó számú és nagyságú vándortenyészkertek. Megvoltak a szükséges irodai, laboratóriumi és magtári helyiségek, továbbá a legmodernebb felszerelés, amelyből külön kiemelendő a villamos erővel rendelkező magtisztító mű.
A gazdaság meggyespusztai növénynemesítő üzemét 1924-1929. között Sedlmayr Kurt agrármérnök vezette. Róla 2015-ben, születésének 115, halálának 70. évfordulója kapcsán írtunk részletesen.

 

Megosztás:
Úton, út félen történnek érdekes, izgalmas, szokatlan események! Ha ilyet lát, tapasztal, és úgy gondolja,
hogy ezt megosztaná másokkal is küldjön e-mailt, fotót az mailre.
Kiemelt cikkek a témában
2017. december 18. hétfő • Auguszta
hirdetés
Olvasnivaló a témában
Homemade Xmas gift  -azaz adj saját készítésű ajándékot karácsonyra! Örök dilemma és akkor most mit is adjak karácsonyra? Mindenki unja már a „karácsony illatű” gyertyákat és a különböző hóemberes bögréket.
Akadálymentes természeti élmény fogyatékkal élő gyermekek számáraAz INTERREG V-A Ausztria-Magyarország Programban megvalósuló PaNaNet+ projekt egyik kiemelt célja a sérült és fogyatékkal élő gyermekek természeti élményszerzésének elősegítése környezeti nevelési programokon keresztül.
Mentőhelikopter Csepregen (Frissítve)Olvasónktól kaptuk a képet amint a csepregi sportpályán leszállt a helikopter.
Csatlakozz hozzánk!
Répcevidék online